A kártevőről

Azt gondolhatnánk, hogy az üzemi gyakorlat szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a fentiekben említett kártevők közül melyik, a repceszár-ormányos, vagy a nagy repceormányos károsítja a növényeket. Ez első látásra igaz is lehet, azonban van olyan szempont, amely miatt mégis érdemes különbséget tenni a két kártevő között. Azok környezeti igényei ugyanis némiképp eltérnek, ami hatással lehet az ellenük történő védekezésre is.

1. kép – Nagy repceormányos kártétele miatt torzuló szárú repcenövény (2023. április 25.).

2. kép – A száron látható, begyógyult sérülések utalnak a korábbi tojásrakásra (2023. áprilsi 25.).

A két kártevő egyaránt a kora tavaszi időszakban települ be a repcetáblákba. Ez kedvező időjárási körülmények között akár már a tél végén megtörténhet, amire az elmúlt évjárat, de az idei év is jó példaként szolgál. Azonban biztosak lehetünk abban, hogy ha mindkét kártevő jelen van a térségben, akkor először a nagy repceormányos fog megérkezni a táblánkra. Az ugyanis alacsonyabb hőmérséklet mellett válik aktívvá, szemben a repceszár-ormányossal. Ráadásul érési táplálkozása is rövidebb, a tojásrakása is hamarabb kezdődhet meg. Ennek következménye, hogy ha az általában nagyobb számú repceszár-ormányos csapdázott egyedei alapján kezdjük meg a védekezést, az a nagy repceormányos szempontjából már kései lesz, addigra annak tojásrakását, így kártételét teljes mértékben már nem tudjuk meggátolni.

Ezért, készülve a jövőre, érdemes most belenéznünk a repceállományunkba, hogy képet kapjunk arról, jelen van-e ez a korán ébredő kártevő és ha igen, hozzávetőleg milyen mértékű fertőzéssel. Ehhez segítséget nyújt, hogy a nagy repceormányossal fertőzött növények szára látványosan torzul, ezért a tábla szélén állva, vagy a művelőnyomokon közlekedve a környezetünkben lévő növényeken is be tudjuk azonosítani kártételét. Ehhez nem szükséges az átjárhatatlanul sűrű növénytömegben a tábla belsejébe törnünk magunkat.

Kártételi tünetek

A nagy repceormányos tojásait legtöbbször a repce hajtásának csúcsi részébe, a tenyészőcsúcs alatti részbe helyezi, jellemzően egyesével. A száron ejtett sebzést a növény igyekszik mielőbb begyógyítani, ennek következtében alakul ki a szár torzulása (1. kép), amely látványos és időnként egészen megdöbbentő. Extrém esetben a szár felnyílik és olyan mértékben veszít szilárdságából, hogy eltörik. Mivel a repceszár torzulásának más okai is lehetnek, így pl. a fagyhatás, közelebbről is érdemes megnéznünk az érintett növényt. A fertőzött töveken begyógyult sebeket, szúrásnyomokat fogunk találni (2. kép), amelyek a növény növekedése miatt lényegesen nagyobbak az eredetileg ejtett sérülésnél.

3. kép – A repceszár belsejében kialakuló barna elszíneződés ormányoslárva kártételére is utalhat (2023. április 25.).

Ha mindezeket megtaláltuk, akkor a szár felvágása, a lárvák megkeresése pusztán túlbiztosításnak tekinthető. Azonban, ha közelebbről is megvizsgálnánk a torzuló növényeket, a szár belsejében látható barnás elszíneződés (3. kép) közelében érdemes keresnünk a lárvákat (4. kép). Megtalálásukhoz eleinte érdemes nagyítót használni, de az idő múlásával és méretük növekedésével a későbbiekben erre már nem lesz szükség, mint ahogy már jelenleg sincs.

4. kép – Ormányoslárva és kártétele (2023. április 25.).

A nagy repceormányos fertőzése a tapasztalataim szerint területenként eltérő lehet, míg egyes körzetekben a csapdázással befogott egyedekből, valamint a tünetes növényekből ítélve nagy számban van jelen, úgy máshol egyedszáma elenyésző. Ezért, ha képet szeretnénk kapni arról, az általunk művelt táblákon jelen van-e és ha igen, hozzávetőleg milyen fertőzési nyomással, akkor érdemes keresnünk kártételének nyomait az állományokban.

Forrás: agroforum.hu