Bórt, búzát, békességet…
…avagy a tápelem, amiről csúnyán megfeledkeztünk.
A bór pótlásának hallatán a repce jut eszünkbe, esetleg a napraforgó, vagy a szója. Na de a búza?!
Tény, hogy a kétszikűek bórigénye lényegesen magasabb, mint az egyszikűeké. Az őszi káposztarepcénél a hektáronkénti „ökölszám” 1 liter 150 grammos bórkészítmény minden tonna tervezett terméshez – legalábbis a 4-5 t/ha hozamot célzó, intenzív technológiai javaslatok szerint.
Ehhez képest a kalászosok bórigénye lényegesen szerényebb: 150 gramm bór egy tíztonnás búza részére is elegendő, de az elmúlt évek növényi nedv- és levélanalízisei szerint a beküldött búza levélminták túlnyomó többségében a bór szintje, célzott levéltrágyázás nélkül kritikusan alacsony szinten van.
A bórhiányban az az ördögi, hogy szinte sosem látjuk az egyértelmű tüneteit – vagy ha mégis, másra fogjuk:
- a kalászonkénti szemszám alacsony, sok a nem termékenyült virág a padkákon
- megrövidült, akár csak 2-3 padkás sarjkalászok
- a szálkás fajtákon a szálka csavart-hullámos torzulása látható (ritka tünet!)
A megrövidült kalász, vagy a kevés termékenyült virág könnyen lehet a kalászdifferenciálódás során elszenvedett, akár csak átmeneti nitrogén- vagy kénhiány következménye is, így a bór hiánya a legutolsó, ami az ember eszébe jutna, pedig a legfontosabb szerepe épp a generatív folyamatokban van: a bibe normális fejlődésénél és a pollentömlő csírázásánál elengedhetetlen a jelenléte.
Fontos, hogy legkésőbb a zászlóslevél megjelenése-terülése időszakában juttassuk ki, hogy a hatása még érvényre juthasson a kalászhányás előtt!
Bischof András
növényvédő szakmérnök
