Bórt, búzát, békességet…

A bór pótlásának hallatán a repce jut eszünkbe, esetleg a napraforgó, vagy a szója. Na de a búza?!

Tény, hogy a kétszikűek bórigénye lényegesen magasabb, mint az egyszikűeké. Az őszi káposztarepcénél a hektáronkénti „ökölszám” 1 liter 150 grammos bórkészítmény minden tonna tervezett terméshez – legalábbis a 4-5 t/ha hozamot célzó, intenzív technológiai javaslatok szerint.

Ehhez képest a kalászosok bórigénye lényegesen szerényebb: 150 gramm bór egy tíztonnás búza részére is elegendő, de az elmúlt évek növényi nedv- és levélanalízisei szerint a beküldött búza levélminták túlnyomó többségében a bór szintje, célzott levéltrágyázás nélkül kritikusan alacsony szinten van.

A bórhiányban az az ördögi, hogy szinte sosem látjuk az egyértelmű tüneteit – vagy ha mégis, másra fogjuk:

• a kalászonkénti szemszám alacsony, sok a nem termékenyült virág a padkákon
• megrövidült, akár csak 2-3 padkás sarjkalászok
• a szálkás fajtákon a szálka csavart-hullámos torzulása látható (ritka tünet!)

A megrövidült kalász, vagy a kevés termékenyült virág könnyen lehet a kalászdifferenciálódás során elszenvedett, akár csak átmeneti nitrogén- vagy kénhiány következménye is, így a bór hiánya a legutolsó, ami az ember eszébe jutna, pedig a legfontosabb szerepe épp a generatív folyamatokban van: a bibe normális fejlődésénél és a pollentömlő csírázásánál elengedhetetlen a jelenléte.

Fontos, hogy legkésőbb a zászlóslevél megjelenése-terülése időszakában juttassuk ki, hogy a hatása még érvényre juthasson a kalászhányás előtt!

Bischof András

növényvédő szakmérnök