A szalma trágyázó értéke

A szalmának a szántóföldön hagyása egyre gyakoribb jelenséggé válik. Már tisztában vagyunk a talaj termékenységének fenntartásában játszott szerepével, és ezáltal a tápanyagtartalom növelésével vagy a jobb víztartó képességgel. Ma már marginális a szalma eladása, vagy akár ingyenes elajándékozása, ahogyan az még néhány évvel ezelőtt is gyakran előfordult.

A szalma fontossága

A szalma és a növényi maradványok a legolcsóbb, legkönnyebben elérhető és legegyszerűbb módja annak, hogy csökkentsük a drága ásványi műtrágyák használatát, miközben pótoljuk a talaj szerves anyagát, azaz a humuszt. Ugyanakkor érdemes tudatában lenni annak, hogy a szalma parlagon hagyásával a szén-dioxid-kibocsátás jövőjébe illeszkedünk. A főtermés, azaz a gabona vagy a vetőmag és a másodlagos termés, azaz a szalma és a növényi maradványok aránya a növényfajoktól és a fajtától függően 1:0,5-től akár 1:2-ig terjedhet. Ez azt jelenti, hogy például 3 t/ha repce betakarításakor 6 t/ha szalma és növényi maradványok keletkeznek, amelyek nemcsak szervesanyag-forrást jelentenek, hanem több mint 40 kg nitrogént, közel 20 kg P₂O₅-t, 120 kg K₂O-t, közel 80 kg MgO-t és mintegy 100 kg CaO-t is tartalmaznak.

Feltételezhető, hogy 5 t/ha gabonaszalma hatása hasonló, mint akár 15 t/ha trágyáé. A babszalma viszont értékes nitrogénforrás. Emellett a lóbab például képes felvenni a foszfort a talaj mélyebb rétegeiből, ahol az más növények számára nem lenne elérhető, és e növény betakarítása után a maradványokkal eljuthat hozzájuk. Az első évben az utódnövények átlagosan 30 százalék nitrogént, 25 százalék foszfort és 50 százalék káliumot használnak fel a növényi maradványokból.

A gabonaszalma tulajdonságai

A gabonafélék a lengyel földeken termesztett legnépszerűbb növények, ezért a szalmájuk iránti érdeklődés is nagy. Az állattartó gazdaságokban gyakran betakarítják a földekről, de később trágyaként visszakerül a földekre. Ez a megoldás a legelőnyösebb, ahogyan a szalmát trágyára cseréje is a kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó gazdáknál. A szalmát azonban nem érdemes eladni vagy ingyen elajándékozni, mivel értékes szerves anyagok és tápanyagok vesznek el.

A gabonafélék esetében a fő- és melléktermés aránya a tavaszi árpa esetében 1:05, az őszi rozs esetében 1:1,5 között mozog. Átlagosan feltételezhető, hogy a gabonafélék betakarítása után 5 t/ha növényi maradvány marad. Ez a mennyiség fajtól függően 15-45 kg/ha nitrogént, 30-60 kg/ha K₂O-t, 6-10 kg/ha P₂O₅-t, 15-20 kg/ha CaO-t és olyan mikrotápanyagokat biztosít, mint a bór, a réz és a molibdén.

A repceszalma tulajdonságai

A repceszalmát valószínűleg nem használják állati alomként - bár értékesebbnek tartják, mint a gabonaszalmát -, néha tüzelőanyagként értékesítik. A legtöbbször azonban a gazdák a repce szalmát a szántóföldön hagyják, ami a legjobb megoldás, de egyesek elfelejtik, hogy a megfelelő felhasználáshoz fontos, hogy felaprítsák és egyenletesen eloszlassák a talajfelszínen, és a szalma a kaszálón hagyása nem jó megoldás. Másrészt érdemes megemlíteni, hogy a jól érett repceszalma általában morzsalékos, és egy tárcsás eke elegendő ahhoz, hogy keveréssel összetörjük.

Az őszi repce esetében a fő- és melléknövény aránya legalább 1:2. A repce betakarítása után akár 10-12 t/ha növényi maradvány is marad a szántóföldön. Ez a mennyiség az értékes szerves anyagon kívül 70-90 kg/ha nitrogént, 30-35 kg/ha P₂O₅-t, 200-220 kg/ha K₂O-t, 150-180 kg/ha CaO-t és 130-150 kg/ha MgO-t biztosít. A mikrotápanyagok tekintetében a repceszalma gazdag cinkben, mangánban, bórban, rézben vagy molibdénben. A kutatások szerint a jól kezelt repceszalma különösen értékes trágya a búza számára.

A babszalma tulajdonságai

A lengyelországi földeken a legnépszerűbb babszórók közé tartozik a lóbab, a borsó vagy a sárga csillagfürt, valamint a szójabab, amely az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ezeket a növényeket azért értékelik, mert nagyon jó állományt hagynak a következő termés számára. Ezért elsősorban a gyökérpapillákban történő nitrogénmegkötés a felelős. A bab növény szalmája is értékes tápanyagokban gazdag.

A betakarítás utáni maradványok mennyisége hasonló a gabonafélékéhez - kb. 5 t/ha, de az összetétele nem egyforma a babfélék között. Átlagosan 40 kg/ha nitrogén, 25 kg/ha P₂O₅ és 80 kg/ha K₂O marad a területen. A borsó betakarítási maradványai átlagosan 55 kg/ha nitrogénnel, 25 kg/ha P₂O₅-tel és 90 kg/ha K₂O-val járulnak hozzá. A sárga csillagfürt termésmaradványok 80 kg/ha nitrogénnel, 20 kg/ha P₂O₅-tel és 50 kg/ha K₂O-val járulnak hozzá. Ezzel szemben a szójabab betakarítása után visszamaradó maradványok átlagosan 45 kg/ha nitrogént, 20 kg/ha P₂O₅-t és 50 kg/ha K₂O-t tartalmaznak.

forrás: gieldarolna.pl