A búzatermesztés felső korlátai – 3. rész
Az őszi búza hozamát meghatározó terméselemek:
- a területegységre jutó kalászszám
- a kalászonkénti szemszám (a kalászpadkák száma és a szemek száma a padkákon)
- az ezermagtömeg.
Minden technológiai felkészültség és odafigyelés ellenére bármikor megeshet, hogy az időjárás nem támogatja a kitűzött terméscélt. A jó ezermagtömeget a legnehezebb elérni – akármennyi tápanyagot kiadhatunk, akármilyen lombtrágyákat és egyéb termésnövelőket alkalmazhatunk, ha a májusi esők nem akarnak megjönni, legfeljebb a magkötésben tudunk segíteni a növényeknek, de a szemek relatíve kisméretűek maradnak.
A kalászpadkák száma és a padkánkénti szemszám annak függvénye, hogy a kalász differenciálódása és virágzásig tartó teljes kifejlődése során a szükséges tápanyagok folyamatosan, és kielégítő mennyiségben álltak-e rendelkezésre. Egy megkésett nitrogén-kijuttatás, vagy némi mikroelemhiány komoly következményekkel járhat. Erre a későbbiekben részletesen vissza fogok térni.
Amiért legelsőként nyílik lehetőségünk bármit is tenni, az a területegységre jutó kalászszám. Ennek maximuma hektáronként 8-8,5 millió körül van (800-850 db/m2), többnek egészen egyszerűen nincs hely.
De mégis, mennyivel vessünk, vagy mit tegyünk, hogy ezt a kalászszámot meg tudjuk közelíteni?
Ehhez részletesebben meg kell ismernünk a búza morfológiai és időbeli fejlődését.
Az időbeliséggel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a növények számára nem úgy telik az idő, mint ahogy mi érzékeljük – a növények belső ritmusát a környezet hőmérséklete diktálja. Melegebb viszonyok között felgyorsulnak a biokémiai folyamatok, hidegebb környezetben lelassulnak, de ez csak egy szűk tartományban érvényes: a nyári forróság, vagy a téli fagy hatására átmenetileg akár teljesen le is állhatnak az életfolyamatok. Ezért a növények számára az időt ún. hőidőben mérjük (thermal time), ami dióhéjban azt jelenti, hogy a napi átlaghőmérsékleteket összeadjuk a fejlődési folyamat során.
Az őszi búza, ha vetéskor kellően nedves földbe kerül, és a talajhőmérséklet minimum 2 °C, kb. 40 foknapot igényel a mag duzzadásához, és kb. 10-11 foknapot vetésmélység-centiméterenként, hogy áttörje a talajfelszínt és sorolni kezdjen. Ezek a számok természetesen nagyban függnek a talaj nedvességállapotától, szerkezetétől és az alkalmazott vetéstechnikától, de optimális feltételek esetén, egy kellemesen napsütéses, 15 °C átlaghőmérsékletű október elején egy 3,5-4 cm mélyre vetett búzának 5-6 nap kell, hogy a felszínre bukkanjon. Novemberben, 3-5 °C napi átlaghőmérséklet mellett ez hetekig is eltarthat.
A kelés után a növény az első 3 levelét fejleszti ki, ekkor még erősen támaszkodva a magból hozott készletekre, illetve a kevéske gyökérzete által könnyen hozzáférhető tápanyagokra. Ekkor egy-egy levél, illetve a későbbiekben egy új mellékhajtás kifejlesztése a magyar búzák esetében 90 foknap körül van, egy ilyen periódust fillokronnak nevezünk (phyllochron). Ez részben genetika függvénye, részben pedig a növény tápláltságán múlik: a jól táplált növények esetén a fillokron lerövidül, az adott szakaszban elérendő fejlődést hamarabb tudja teljesíteni, ha minden tápanyag igény szerint rendelkezésére áll. Amikor a növény már a föld felett van, az életfolyamatok szempontjából a 0 °C-ot tekinthetjük alsó küszöbértéknek (bázishőmérséklet), minden olyan napot beleszámolhatunk a hőidőbe, amelynek átlaghőmérséklete pozitív volt.
A 3. levél kifejlődése végén a búzanövény járulékos gyökereket kezd fejleszteni, növelve víz- és tápanyagfelvevő képességét, amire nagy szüksége is lesz: megkezdődik a mellékhajtások kifejlesztése, indul a bokrosodás. Ekkor a vetéstől számítva kb. 360 foknapnál tartunk.
Minden búzaszem a leendő növény embriójában 2 mellékhajtás alapsejtjeit tartalmazza, elsőként ezek fejlődnek ki, ezekkel egy időben pedig a búzanövényünk eredeti (fő-) hajtása további leveleket növeszt, jellemzően mellékhajtásonként egyet, és a korábban kifejlődött mellékhajtások is mindig gyarapodnak egy-egy további levéllel, amint növekedésnek indul egy új. Például, a 3. mellékhajtás fejlődésekor a főhajtás már a 6. levelét növeszti, az elsőként kifejlődött mellékhajtáson a 3. levél fejlődik már, és az előzőleg kifejlődött mellékhajtás a 2. levelét hozza éppen.
Ez azért fontos, mert minden olyan mellékhajtás, ami legalább 3 kifejlett levéllel rendelkezik tavaszra, nagyon jó eséllyel produktív hajtássá válik: kalászt fog nevelni. A többit „elengedi” a növény: gyors tápanyagforrásnak használja a szárbaindulás kezdetén, visszaszívva belőle a tápanyagokat.
Ahhoz, hogy a növényeink üzembiztosan kétkalászosak legyenek, legalább egy mellékhajtásuknak el kell érnie a 3 leveles fejlettséget, ami a bokrosodás kezdetétől mérve további kb. 270 foknapot igényel. Összegezve a vetéstől kezdve, 630-nál tartunk. Ez az az érték, ami a déli országrészben, vagy homokos talajon relatíve könnyedén megvan, de a nyugati megyékben ehhez jellemzően „Ferenc hetében” kell vetni (október eleje), hogy a március 20-ai tavaszi napéjegyenlőségig beleférjünk – bár ha az elmúlt évek extrém enyhe telei tendenciává válnak, akkor ezt is újra kell értelmezni.
Ha ennél is több hőidő áll rendelkezésünkre, további mellékhajtások válhatnak produktívvá, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy kifejezetten jó növénytáplálás nélkül a harmadlagos-negyedleges kalászok elég csökevényesek tudnak lenni, közel sem lehet teljes értékűnek tekinteni őket. Azonban, minél több kalászt képes hozni egy-egy növény, annál jobban ki tudjuk aknázni az egyedek saját produkcióját, és csökkenthetjük a vetésnormát. Sőt, csökkentenünk is kell, mert a túlbokrosodás is káros lehet: nem marad elég tápanyag a kalászok fejlesztésére („csak lombot neveltünk”), illetve a gombás fertőzéseknek is melegágya a sűrű, fülledt növényzet.
A produktív hajtások számának alakulását támogatni tápanyagokkal és növekedésszabályozással is tudjuk, bár tápanyag-oldalról itt elsősorban a nitrogénnek és a foszfornak lesz nagy szerepe, a mikroelemek közül a cinket lehetne megemlíteni, az első nagyon igényes periódus majd az intenzív szárnövekedés és a kalászdifferenciálódás időszaka lesz. Azonban, ha a vetés megkésett, és a tél is olyan, amilyennek lennie kell, általában alig bokrosodott állományaink lesznek március végén. Ezeken egy kevés foszforral és cinkkel sokat tudunk segíteni, illetve klórmequat hatóanyagú növekedésszabályozó szerekkel: ezek a hormonegyensúly eltolásával megtörik a főhajtás dominanciáját, és az oldalhajtások felé áramlanak a tápanyagok, felerősítve azokat.
A katalógusokban mindenféle számokat találunk, mint javasolt vetésnormát. Az csak „kalóztörvény”, afféle útmutató. Nekünk kell kiismernünk, hogy a saját térségünkben, a saját földjeinken, a saját technológiánkkal milyen bokrosodást tudunk elérni, és mivel tudnánk javítani rajta. A vetésnormát ehhez és a megcélzott kalászszámhoz kell állítani, nem a katalógushoz.
Az előző búzatermelési világrekordot (17,40 t/ha) az új-zélandi Eric Watson tartotta, KWS Kerrin fajtabúzával, amit hibridekre jellemző tőszámmal vetett el.
Igen, fajtabúzát, hibrid tőszámmal…
Bischof András
növényvédő szakmérnök